Nehéz az Aszód elleni meccsről bármit is írni. Jött egy csapat, amely képességei alapján nem jobb, mint mi, sőt. A meccs előtt átbeszéltük, mit kell tennünk, mire figyeljünk, és akkor nem lesz baj. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy elterveztük: buta hibákat vétettünk, amiket az ellenfelünk könyörtelenül ki is használt.
Dekoncentráltak voltunk az első félidőben, talán mondhatom, hogy a bajnokság kezdete óta ez volt az első olyan félidő, ahol a srácok kicsit félve és bátortalanul játszottak. A szünetben 4-0 volt az ellenfél javára.
Az öltözőben kicsit rendbe tettük magunkat, mert tudtuk, hogy ezek nem mi vagyunk, ennél sokkal többre vagyunk képesek — még úgy is, hogy vannak sérültek, és voltak, akik már egy nagypályás meccsel a lábukban érkeztek, így fáradtan léptek pályára.
A második félidő már azt hozta, amit kellett: mentek a srácok előre, harcoltak egymásért, küzdöttek és gólokat lőttek, miközben az ellenfélnek nem sok helyzetet hagytak, azokat pedig a parádézó kapusunk hárította.
Hiába érdemeltük volna meg a második félidő alapján az egy pontot, végül egygólos vereség lett a vége. De a szép számú néző láthatta a második félidőben, mire vagyunk képesek, és hogy a dobogó nem csak álom, hanem egy elérhető valóság egy mindössze nyolc hónapja együtt lévő csapat számára.
Büszke lehet mindenki magára, és menni kell előre, mert a jövő a tiétek.
Hajrá Dirner-Siland! 💚🤍
Dirner-Siland – Aszód 3-4
